Táltosparipa

MENTÁLIS FEJLŐDÉS GYEREKKORBAN

Lackfi János: Borka és az ücsörgő banya című meséje nyomán

Az elmúlt több, mint egy évben a munkám kapcsán is azt figyeltem meg, hogy azok a gyerekek, akik mérték nélkül tévéznek, tévével kezdik, számítógéppel folytatják a napot, furcsa és kezelhetetlen, önző világot építenek fel maguknak. A gyerek részéről ez persze önvédelem: a szüleitől nem tapasztalja meg a figyelmet, az együtt töltött idő felszabadult örömét, és nem kapja meg a biztonság érzését sem. Ezek a dolgok (figyelem, öröm, biztonság) azonban minden emberi lény alapvető igényei. Ha nem jönnek a szülőktől, jönnek a tévéből, a computerből, a technikai kütyükből.
      Félreértés ne essék: alkalmanként megnézhet a gyerek egy-egy animációs filmet, rajzfilmet, kipróbálhatja a színezést vagy egyéb grafikai programot a gépen, nézelődhet pl. az egyszervolt.hu oldalon. De, ha az ‘alkalmanként’-ből ‘rendszeresen’ lesz, akkor a szülő igen nagy öngólt lő: bár, az volt a cél, hogy a gyerekkel ne kelljen foglalkozni, kösse le magát a tévé előtt, pont az “önszórakoztatás” képessége nem alakul ki/veszlik el, mert a gyerek ösztönösen gazdag fantáziavilága inaktiválódik, tévé és számítógép hiányában elveszetten kóborol a valóságban, nem tudja, hogyan kell élnie, viselkednie, cselekednie, hogy az önmaga és a környezete számára is örömteli legyen. És máris kész a kicsi zsarnok, aki a környezetével csak hiszti vagy kiabálás formájában tud kommunikálni – mert nem volt módja másfajta érintkezés megtanulására, begyakorlására. És innen elindulhat egy kudarcos életút, tele mindennemű konfliktussal…
       Mi a megoldás? Az a gyerek, aki számíthat a szülei figyelmére, akit ugyanúgy emberszámba vesznek, mint a felnőtteket, tehet fel kérdéseket és elmondhatja a gondolatait, nos, annak a mentális élete is egészségesen alakul, hamarosan lesz igénye saját időre, remekül elszórakoztatja magát, amíg pl. a mamája főz, olvas vagy dolgozik – mert tudja, hogy kapni fog a szülei figyelméből, nem kell azt kikényszerítenie. És az ilyen gyereknek csodálatos belső világa épül, saját magát erősítő, személyiségét fejlesztő nézőpontokkal. Bár a blogban döntő többségben népmesékkel foglalkozom, ezt a témát mégis egy mai, kortárs mese indította el bennem, amelynek a főszereplője egy ilyen csodálatos belső világgal bíró kislány, Borka. Az ő mesében megrajzolt alakja is motiválhatja és erősítheti a szülői igyekezetet: igen, érdemes időt, figyelmet szánni a gyerekre, a közös mesevilág felnőttnek, gyereknek egyaránt kiapadhatatlan örömforrás. Mesevilág, amit élni lehet.
Olvasásra ajánlom Lackfi János: Átváltozós mesék kötetéből a Borka és az ücsörgő banya című mesét!

 
Köszönöm, hogy ellátogattál a Táltosparipa oldalra, amely a Táltosparipa Mentáltréning része. Ha tetszik az oldal, és fontosnak tartod a lelki egészség fejlesztését, akkor kérlek, támogasd az oldal működését azzal, hogy lájkolod   a Táltosparipa blog Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.) Köszönöm!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!