Táltosparipa

Három kívánság, a kívánságom az…

Emlékszünk még Dévényi Tibi bácsi hajdani műsorára? Okosan és frappáns kívánságot megfogalmazni, már akkor sem volt egyszerű. Először el kellett hinni, hogy majd tényleg az én levelem választják ki, és tényleg teljesülni fog, amit kértem. Én már itt elbuktam: nem fogalmaztam levelet. Sokkal-sokkal később egy agykontroll tanfolyam, és a Kérd és megadatik című könyv ébresztett rá, hogy lehet kérni, és lehet szívből várni a megvalósulást. Kérni addig is kértem, amikor imádkoztam, csak épp nem hittem el, hogy megkaphatom a “biciklit”. Ma megmutatom azt a nőt, aki akkoriban én voltam – a Három kívánság című népmesén keresztül. Ha magadra ismersz, mondd magadnak és hidd is el: a kívánságok teljesülnek, ha hiszünk a megvalósulásukban – ezt olyan tiszta források mondják nekünk, mint amilyen a Biblia és a népmesék. Igazat beszélnek.

Többnyire tele vagyunk kívánságokkal. Kimondva vagy kimondatlanul, de mindig van legalább ezer ötletünk, hogy, ha elénk állni a kívánságteljesítő tündér, miket sorolnánk, hogy változtassa meg az életünkben. De, mivel nem is hiszünk ennek a tündérnek a létezésében, így bele sem gondolunk, tényleg, mi lenne, ha minden kívánságunk valóra válna. Hát, így járt mai mesénkben a feleség is: amikor a férje azzal ment haza, hogy találkozott a kívánságteljesítő tündérrel, és hármat kívánhatnak, nyomban ráfelelte: “Ne tréfáljon, mert nincs kedvem a tréfára!”

sausage-1253627_1280

I. Hát, igen: ez az első lépcső. Hogy engedjük meg magunknak a hitet a csodában. Először csak annyira, hogy merjük – legalább önmagunknak megfogalmazni – hogy mi is a kívánságunk. A mesebeli asszony nem merte elhinni, hogy lehetséges, ezért előbb a hitét kellett kialakítani: próbaképpen csak egy tál kolbászt kért, pedig AKÁRMIT kérhetett volna… És itt jön a második lépcső:

bratwurst-1374536_1280

II. Vegyük komolyan a saját kívánságunkat! Ne bagatellizáljuk el! Igazán nézzünk magunkba, hogy milyen változásra vágyunk, mire van igazából szükségünk. Persze, persze, jó lenne az a ruha, amit tegnap a kirakatban láttam, de van ez olyan erős kívánság, hogy motiváljon engem cselekvésre, valami erőfeszítésre? – Merthogy azért azt a mese (is) világossá teszi, hogy a kívánságteljesítő tündér csak valamiért cserébe dolgozik, előbb az embernek kell a tündér számára valamilyen szolgálatot elvégezni. (Itt például a tündér sárban rekedt kocsiját kell kihúznia a szegény embernek, ezután ajánlja fel jutalmul a tündér a 3 kívánság teljesítését.)

elves-1202309_1280III. Legyünk hajlandóak erőfeszítésre! A szegény ember megtette a maga részét, készségesen kisegítette a tündér kocsiját a sárból. Felesége azonban nem vett ebben részt, otthon ült, és tördelte a kezét, hogy nincs miből vacsorát főzni. Férje lelkesedésében így nem is tudott osztozni, kételkedve fogadta a nagy örömmel hazatérő férjét, és bolondnak is nézte, hogy egy tündértől várja a sorsuk jobbra fordulását. Ő maga semmit nem tett helyzetük jobbra fordulásáért, de férjét, aki nekifeszült, kinevette. Ebből is látszik, mennyire fontos, hogy egy házaspár két tagja egyfelé tolja a szekeret, illetve, hogy mindketten tolják azt a szekeret, hogy aztán a közösen elért célt együtt tudják élvezni!

IV. Egyeztessük a kívánságainkat a társunkkal! A rőfös kolbász, amit megkaptak, nem hozott nekik boldogságot. Ismert a mese folytatása: miközben a szegény ember a pipáját tömte, leverte a kolbászos lábast, ami belefordult a hamuba. Mérgében az asszony felkiáltott: “De ügyetlen kend, bárcsak az orrára nőne ez a kolbász!” És úgy lett. Így harmadikként azt kellett kívánniuk, hogy a kolbász leessen a férj orráról, ne kelljen világ csúfjára kolbásszal az orrán szaladgálnia. Indulat és megfontolatlanság: méregből nem lehet okosan kívánni. Higgadtan kell megbeszélni, hogy mik is a közös kívánságaink, céljaink.

V. A mesebeli házaspár levonta magának a tanulságot. Nem veszekedtek, hanem sokat dolgoztak. Megbékültek egymással és a helyzetükkel, és így kezdték el felépíteni, amire vágytak. “Lett aztán ökör is, ló is, lett föld is, lett szép ház is.” A tündér tehát megtanította őket arra, hogy összefogjanak, felismerjék a saját alkotó erejüket, és felépítsék a saját életük királyságát. Nem kívülről várták már a kívánságteljesítő tündért, hanem ők maguk képesek lettek megvalósítani a kívánságaikat. A legtöbbet kapták a tündértől. Önálló teremtők lettek, a saját életük urai – közben egymásról és önmagukról is sok fontosat megtudtak, fejlődött a személyiségük, de külsőleg növekedett a vagyonuk is.

Ha olvasnál tovább, a sikeres és okos életvezetésről kezdett sorozatom első darabját itt olvashatod. 

Ha érdekel, hogy a népmesék szerint a nevetés, a tánc hogyan változtatja meg az életünk, arról itt írok. 

Köszönöm, hogy ellátogattál a Táltosparipa oldalra, amely a Táltosparipa Mentáltréning része. Ha tetszik az oldal, és fontosnak tartod a lelki egészség fejlesztését, akkor kérlek, támogasd az oldal működését azzal, hogy lájkolod   a Táltosparipa blog Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.) Köszönöm!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!