Táltosparipa

Ha innál egy jó feketét – kávézómustrán gyerekkel és könyvvel

Ötlettár sorozat kezdő darabja ez az írás: a felnőtt élet és a szülői lét egyensúlyáról. Ma kávézóba megyünk, ahol lehet beszélgetni. Nyitottan a világra, önmagunkra, egymásra! Jön velünk Szegedi-Szabó Béla író is…

A tejhabot apró kezecske kóstolja :-)

A tejhabot apró kezecske kóstolja 🙂

Ezt a kávézómustrát főként annak ajánlom, aki gyerekkel is sokat programol, és igyekszik a felnőtt életét is menedzselni kisgyerek mellett. Mióta anyuka vagyok, gyakran tapasztalom, hogy alig valahol szempont, hogy a kisgyerekes anyuka is tovább tudja vinni a felnőtt ügyeit a gyes évei alatt. Ez a cikksorozat azoknak a nőknek (és párjuknak) szól, akiknek a munkájuk életük szerves része, és a szabadidejükben sem akarnak évekre elszakadni a nekik fontos programoktól. Ötlettár, elvi támogatás, véleménycsere – ezt ajánlom ebben a sorozatban. A mai darabban különleges csemegeként egy kortárs mesét is… De előbb lássuk a helyeket, ahová érdemes beülni!

Könyv és kávé az asztalon

Könyv és kávé az asztalon

Gyerekkoromtól kezdve napjaim része az olvasás. A napi betűadagom nélkül nem érzem magam komfortosan. Amikor viszont kisgyereke van az embernek, sokszor nehéz erre időt találni. Én folyamatosan szervezem, és ötletelem a hogyant, mert nekem az olvasás és a befelé figyelés a kiegyensúlyozottság fontos része. Aki hasonlóan van ezzel, annak érdemes tovább olvasni.

Könyv, kávé, társaság

Könyv, kávé, társaság

Amikor még egész pici volt a kislányom, a napi sétát a hozzánk közeli kávézó-kávézóksopron 297pékség felé tettük. Nekem szokásommá vált, hogy a napi olvasásadagom délelőtti részét ott költöttem el egy jó kávé mellett – ami a kialvatlanságon is segített némileg. És persze társaságot is adott a kis kávézó, hiszen a gyeses időszak elején erősen izolálódik az újdonsült anyuka. A négy fal között teendő ugyan van bőven a babával és a háztartással, olvasásra, önmagunkra fordítható idő viszont annál kevesebb.

A kávézó az a hely is, aminek a kedvéért fel lehet venni egy normális ruhát is, céllal lehet úgy felöltözni, mint a szülés előtt is. Nekem ebben is példa volt a blogban már emlegetett Nem harap a spenót című könyvben bemutatott francia nők hozzáállása (anélkül, hogy majmolnám a franciákat, vagy többet gondolnék róluk, mint, ami reális). Szóval az, hogy a gyes időszaka alatt is maradjunk NŐk. Nőnek lenni sokmindent és sokfélét jelenthet, de kár lenne tagadni, hogy a külsőségek is fontosak. Sminkelni, szépen felöltözni, bókokat bezsebelni, ez akkor is lehet fontos, ha az embernek éppen párhónapos gyereke van, és a fő feladata a szoptatás-altatás-pelenkázásszerű gyereknevelési teendők. Sőt, a kettő (mármint például sminkelni és szépen felöltözni valamint szoptatni és büfiztetni) nem zárja ki egymást. Az én tapasztalatom az volt, hogy anyai teendőim is akkor tudtam/tudom teljesebben és energikusabban végezni, ha nőként is teljesnek éreztem/érzem magam. Ha nem kellett/nem kell választanom vagy peluscsere vagy nőiség alapon. Ebben a kimozdulások, akárcsak egy kávéra is, segítségemre voltak az első babás évben. Most, hogy már kétéves múlt a gyerekem, sokkal könnyebb a felnőtt élet dolgaival is foglalkozni – de ezt jórészt annak tudom be, ahogyan az első évben a kisgyerekes időszakot kinyitottuk a világ felé, és nem zárkóztunk be. Köszönet ezért azoknak a helyeknek, ahol jó szívvel fogadtak-fogadnak kisgyerekkel is, ahol nem volt probléma – például – a nyilvános szoptatás sem. (Amit én ugyan korábban elképzelni sem tudtam, de aztán rájöttem, hogy nyilvánosan is lehet nagyon diszkréten megoldani, és akkor a lakásból való kimozdulás is sokkal egyszerűbb. Minden fakszni nélkül.) Anyaként azt mondom, hogy a demográfiai mutatók akkor javulnának igazán, ha a döntéshozók nagy erővel figyelembe vennék, hogy egy anya sem akar hosszú évekre kiszorulni a kulturális programokból, a nyilvános találkozások lehetőségéből – ehhez viszont gyerekbarát helyeket kell teremteni.

Gyerekkel is szívesen látnak

Gyerekkel is szívesen látnak

Jöjjön ma az egyik nagy kedvencem: a soproni Kultúrpresszó, ahová a kislányunkkal és a kortárs irodalom egy friss alkotásával látogattunk el.  Retró berendezés, könyvek (!) az asztalokon, kávékülönlegességek, szendvicsek és mentes sütemények, paleó torták várják a betérőt. Egyedi hangulata van, mi ezért szeretjük. A pincérlányok és fiúk hihetetlenül jó fejek, egyszerűen jó a hely energetikája. Nincs ugyan külön gyereksarok, de enélkül is akad bőven felfedeznivaló a totyogók számára, nagyobbaknak Gazdálkodj okosan! társasjáték is. Első alkalommal, amíg mi kávéztunk és beszélgettünk a férjemmel, a kislányunk a kávézó végében elhelyezett tükörben játszott. Minden asztal más formájú, így ezek felfedezése is jó játék egy gyereknek, a miénk közben az asztaltársaságokkal is összeismerkedett, mindenhol jól fogadták 🙂

kávézóksopron 283

 

Ez pedig egy motiváló idézet, ha a Kultúrpresszóban iszod a kávéd :-)

Ez pedig egy motiváló idézet, ha a Kultúrpresszóban iszod a kávéd 🙂


A gluténmentes sütemény mellé kakaó is kapható - ez fontos szempont!

A gluténmentes sütemény mellé kakaó is kapható – ez fontos szempont!

És akkor a kávé mellé jöjjön az olvasnivaló, amit ígértem: Szegedi-Szabó Béla nevét ismerik, akik a kortárs irodalom barátai. Mostanában meseregényt ír, és meséket álmodik. A mai mese itt és most nekem az anyaság sokszínűségéről üzen. (Persze ezerféle asszociációd támadhat, ha elolvasod, de én ma éppen ezt látom benne.) Arról, hogy tanuljuk egymás elfogadását, akkor is, ha az anyaságot más-más meggyőződéssel különféleképp csináljuk. Egyben hasonlítunk: mindannyian jó anyák akarunk lenni, mindannyiunk legfontosabb kincse a gyermeke.

          Szegedi-Szabó Béla: A lány és a paradicsommadár

   Élt egyszer egy lány, kíváncsi természetű. Egy napon megszökött otthonról, hogy átsétáljon a szakadék fölötti fahídon, amely oly rozoga állapotban leledzett, hogy talán már egy kolibri szárnycsapkodásától is a lenti, haragos habokba omolhatott volna.

A lány tudta, hogy nem szabad átmennie rajta, de merészsége és kíváncsisága túltett mindenen, noha alig múlt még tizenkét éves.

Csábította őt a kókuszpálmák gazdagon dagadó termése s egy régi mese is, amely arról a paradicsommadárról szólt, amelyik a folyó túloldalán lakik, s egy szikla odújában hatalmas kincset őriz.

ÓceánmadárKÉP

Papp Zsuzsanna: Óceánmadár

Hogy milyen kincset? Minden színnek a forrását: ha akarod, pézsmaillatú sárgát, ha akarod, zöldet, vérvöröset, kéket és lilát. Úgy keveredtek ott a színek, mint valami csodálatos olvasztótégelyben. Odajártak a fák meg az állatok is, csak az emberek nem találták sehol.

A lányt ez bántotta, s egyik éjszaka, amikor a paradicsommadár legyezőszerű tollaival álmodott, úgy döntött, indulnia kell, mert ha nem, a következő éjjelen tán meg is vakulhat.

A lányt néhány falusi még látta átkelni a fahídon, de visszajönni többé soha senki.

Azt mondják, azóta is mindenki visszavárja, pedig nagyon régen történhetett a dolog. Ezért ha a falubéliek vízért mennek a folyóhoz, mindig vetnek egy pillantást a túloldalra, ahol a lány éldegél. Elfelejt visszatérni, mert fogva tartja őt a paradicsommadár.

        (A sorozat további mesékkel és kávézókkal hamarosan folytatódik, figyeld a Táltosparipa facebook oldalát!)

 

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám. Ha máskor is olvasnál, és szeretnéd követni a blogon megjelenő írásokat, vagy szívesen beszélgetnél is róluk, akkor a Táltosparipa Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!