Táltosparipa

Magyar Népmese Napja – bloggerek kedvenc meséi

Mivel is lehetne méltóbb módon ünnepelni szeptember 30-án a Magyar Népmese Napját, mint mesékkel! Bloggereket faggattam kedvenc meséjükről. Mert minden felnőttnek is van kedvenc meséje! Neked melyik a legkedvesebb?

Kíváncsi voltam, hányan neveznek meg népmesét a felnőttek közül. A 20. század viharai úgy hozták, hogy a felnőtt világ komplett amnéziában szenved, ami a meséket illeti. A modernizáció nem kedvezett annak a közösségi formának, hogy emberek összeüljenek, a mesemondó pedig mesét mondjon nekik. Pedig a népmesék eredetileg a felnőttek számára mutatnak utat az élet útvesztőiben. Olyan problémákat dolgoznak fel, amelyekkel a felnőtt embernek kell szembenéznie – nem véletlen bennük a sok horror és erőszak, no és szexuális utalás…

Mára azonban a felnőttek inkább csak színpadi mesemondókat hallgatnak, akik közül az első (magyar nyelvterületen) éppen a nagy mesegyűjtő, Benedek Elek volt. Ma talán a legkarakteresebb ebből a műfajból Berecz András. Előadói estjeit a felnőtt közönség látogatja, mindig teltházzal. Én a Nemzeti Színházban és a MÜPÁ-ban hallottam őt mesélni: úgy mesél, hogy az közösséget teremt. A teremben ülőkkel az előadás végére egy nagy család lettünk! Szeretem a hangját CD-ről is hallgatni, a népmese tisztító energiája így is átjön.

A bloggerek, akik vallottak nekem kedvenc meséjükről, nem népmeséket választottak. Érdekes azonban, hogy az indok, amiért egy-egy mesés történetet a legkedvesebbnek tartanak, sokszor éppen a népmesei sajátság. Bemutatom őket, lessünk be együtt a bloggerek könyvespolcára!

Takáts Lilla, az Anyuszív blog szerzőjének Harry Potter a kedvence, aki jóságával varázsol el:

harrypotter“Tizenöt éve vagyok a Harry Potter-történetek elkötelezett rajongója. Az alaptörténet szerint egy szüleit elvesztő varázslófiú küzd a családját kiirtó sötét varázsló, Voldemort nagyúr ellen. A történet mondanivalója számomra azonban ettől sokkal több. A kisfiú története számomra azt szimbolizálja, hogy átlagos képességű, hétköznapi gyerekből is lehet VALAKI. Hiszen Harry nem okosabb vagy ügyesebb, mint a vele egykorú varázslótársai. Jó érzés olvasni, hogy valaki, aki hátrányos helyzetből jön, elérheti a céljait, ha a jó mellett végig kiállva harcol azokért, akiket szeret. Hogy hiába nem adatott meg számára a meleg családi fészek, mégis megtanult szeretni, és képes a történet végén elmenni meghalni a számára fontos emberekért és elvekért.”

Icától, az Anya, fűzz velem gyöngyöt! blog bloggerétől saját mesékről is érkezett hír:

dsc00631“Kicsit nehéz a dolgom, hiszen az én kedvenc mesés könyvemben 68 mese van. De kezdeném a legelején… 1969. június 14-én került a “birtokomba” ez a könyv. Miért tudom ilyen pontosan? Amikor 3. osztályos voltam, ezt kaptam év végén a kitűnő tanulmányi eredményemért. Akkor és azóta is nagyon sokszor elolvastam a benne található meséket. A könyv címe: A kék szarvas. Perzsa, arab, török és héber mesék olvashatók benne. Borítójára az van írva, hogy 8 éven felülieknek…hát, azért nem biztos, hogy kisgyerekeknek ajánlanám. A mesék többsége egyébként “tanulságos” mese, kicsit a mi Mátyás király meséinkhez tudnám hasonlítani a történeteket. Sokat gondolkodtam azon, hogy melyiket válasszam ki. Végül annál a mesénél maradtam, ahol azt kellett kinyomozni, hogy a selyemkendőbe csomagolt 165 dénár az olajárusé vagy az illatszerárusé. A bíró egy kisgyerek ötlete alapján dönti el, hogy ki a tulajdonos. Meleg vízbe teszik a pénzt és láthatóvá válnak az olajcseppek, így az olajárus visszakapja az ellopott pénzét.
Mostanában nem mások meséit olvasom, hanem a sajátomat… ugyanis mesét írok, sőt már ki is adtam magánkiadásban. Olyan mesék ezek, amelynek szereplői  gyöngyből készültek. Így születtek meg a gyöngycsibés történetek.”
 
Zsuzsi, az Egy egészségesebb élet blog írója a gyerekkorába visz vissza minket:

sam_6515“A legkedvesebb magyar népköltésem/népmesém: az Egyszer egy királyfi. 
Sajnos erről könyvem, ezáltal képem sincs, gyermekkoromban szinte minden este énekelte nekem a nagynéném a nála töltött esték során. Imádtam, sőt mai napig imádom! Olyannyira, hogy én magam is éneklem gyermekeimnek reménykedve abban, hogy nekik is olyan nagy élmény és “útravaló” lesz az életükben, mint nekem.
Szintén gyermekkorom nagy kedvence Fésűs Éva Toppantó királykisasszony című meséje (Az ezüst hegedű kötetben). Rengetegszer hallgattam végig. Minden alkalommal izgatottan vártam a végkifejletet, gyermeki lelkem örömben úszott, hogy jól pórul járt a hisztis királylány. Ez a mesekönyv is itt pihen a könyvespolcunkon várva arra, hogy a gyermekeink elég idősek legyenek Fésűs Éva meséihez.”
 
Viki, a Családanyu blog-ról az anyáról lányára szálló mesékre hoz példát: 
img_20160831_094335“Mindig is szerettem olvasni, a meséket különösen. Ha nem lenne egy mesekönyv, illetve mese különösen különleges számomra, akkor nem is biztos, hogy tudnék választani kedvencet. Így viszont Michael Ende A varázslóiskola című mesegyűjteményéből A sárkány és a pille, avagy a különös csere című történetet nevezem meg legkedvesebbnek.
Ebből a mesegyűjteményből nagyon sok mese tetszik, de ez a sárkányos még vicces is. Maga a kötet egy kevésbé ismert Ende könyv -általában tőle mindenki a Végtelen történetet és a Momot ismeri. Ezeket is olvastam és tetszenek, bár kicsit nagyobb falatok, és számomra komorabbak is, hiába a hepi end. 
img_20160831_094036A sárkány és a pille két állatról szól, akiknek hasonló problémájuk van: nem jön be nekik a saját nevük. A sárkány Szende, a pille pedig Kardos nevű volt, szenvedtek emiatt, mígnem egy nap találkoztak, elpanaszolták egymásnak, majd nevet cseréltek, és utána boldogan éltek. Ez a mese ugyan egyszerű, de kedves, humoros, könnyű és rövid olvasmány, ezért is ajánlom jó szívvel mindenkinek.
Amiért pedig számomra különleges a könyv is, az amiatt van, mert miután olvastam Ende híresebb műveit, megtetszett az író stílusa. Nagyon szerettem volna még olvasni tőle valamit, de akkoriban Magyarországon nem lehetett találni szinte semmit még a könyvtárakban sem. Sokáig keresgéltem, mígnem egyszer ráleltem erre a könyvre. Ennek már a külseje is igazán különleges, és a mesék is nagyon megfogtak -már akkor elhatároztam, hogy, ha lesz gyermekem, megmutatom neki – ami azóta megtörtént: lett is három lányom, és el is olvastam nekik a meséket.”
 
A felnőttek is olvasnak tehát meséket – és jól teszik. A mese növeli a lelkierőnk, és segít megtalálni a helyes megoldást, amikor problémáink vannak. Felnőttként a legértékesebb mesék a népmesék, amelyek – eredeti funkciójuk szerint – a felnőtt ember mentális coachai, segítői, inspirálói. Ha többet szeretnél tudni a mesék életünket gyógyító és inspiráló erejéről, nézz körül a blogon a Meseterápia menüpont írásai között. Alapozóként pedig ajánlom ezt az írást: http://taltosparipa.cafeblog.hu/2016/08/17/mesek-felnotteknek/ 

Ha tetszett az írásom, köszönöm, ha megosztod. Ha szívesen olvasol még, nézz szét a menüben, vagy görgess lejjebb a képes cikkajánlómhoz. 

Továbbiakat a blog FACEBOOK oldalán találsz, melyet IDE KATTINTVA érsz el (vagy fenn, az oldalsávban is megtalálod). 

Ha hamarosan megjelenő önismereti-személyiségfejlesztő könyvem megjelenéséről, és a megjelenési kedvezményekről akarsz értesülni, akkor az oldalsávban vagy ITT LEHET ELŐREGISZTRÁLNI.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!