Táltosparipa

Dosztojevszkij már tudta, mi a baj a bulvárral

Az évad első bemutatóján jártam a Nemzeti Színházban. Dosztojevszkij Magyarországon kevéssé ismert kisregényéből, A krokodilus-ból készült az előadás – a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházból érkezett a nagyhírű rendező, Valerij Fokin, hogy ebből az abszurd-groteszk szövegből színpadra állítson egy ma is érvényes üzenetet. Nem színházkritika és nem előadásismertető, amit írok; engem ugyanis mindig az érdekel a színházban is, hogy amit ott látok, mit tesz hozzá az én életemhez, a mi életünkhöz. Ennek fényében azt mondom: érdemes volt rászánnom az időt, még úgy is, hogy a férjem nem tudott velem tartani, és egyedül néztem meg az előadást.

Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt

Matvejevics a krokodil gyomrából beszél, megjelennek a szenzációra éhes médiamunkások (Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

Szokásom, hogy, ha tehetem, mindent elolvasok, és így ülök be az esti előadásra. Sőt, szeretek előbb érkezni, és a kezdés előtt meginni egy kávét a büfében, és már hangolódni a darabra. Erre most bő 40 percem volt. Azon merengtem, hogy mi lehet amögött az abszurd dosztojevszkiji gondolat mögött, amelyre a kisregényt felépítette: egy hivatalnokot lenyel egy krokodil, aki ebbe nem hal bele, hanem az állat gyomrából kifelé beszélve sztárrá lesz. Hát, persze, hogy bevillantak a valóságshow-k “villái”. Olyan helyek, ahová klasszikus teljesítmény nélkül jutnak be emberek, ott nem csinálnak semmi érdemlegeset (azon kívül, hogy vannak, beszélnek, esznek, szexelnek), aztán kijönnek, és igazából már nem is érdekesek többé. Na, pont ilyen helyzetbe kerül a krokodil által lenyelt Ivan Matvejevics is. 

A házaspár, akik teljesítmény nélkül lesznek híresek. Ivan Matvejev: Horváth Lajos Ottó, Jelena Ivanovna: Tóth Auguszta

A házaspár, akik teljesítmény nélkül lesznek híresek. Ivan Matvejev: Horváth Lajos Ottó, Jelena Ivanovna: Tóth Auguszta (Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

Mi, mai emberek ismerjük már a valóságshow-k forgatókönyvét, így a kávémat kavargatva már a büfében biztosra vettem, hogy semmi felemelőt nem fogok látni a színpadon. Bár a regényszöveget nem tudtam beszerezni az előadásig, abban nem kételkedtem, hogy Dosztojevszkij (és így Fokin, a rendező) sem fog megváltást hozni. De ez így önmagában azért nem olyan nagy cucc, mert (mondhatjuk), aki megváltást akar, az ne mászkáljon krokodilok szájában (vagy reality villákban)!

Úgy tűnik, az unalmas életbe izgalmas változásokat hoz a krokodilus... (Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

Úgy tűnik, az unalmas életbe izgalmas változásokat hoz a krokodilus… (Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

Az első pofon azonban akkor ért, amikor a nézőtéren elhelyezkedve egy hatalmas tükör segítségével önmagamat láttam tükröződni a színpadról, nézőtársaimmal együtt. Aha, hát, akkor itt rólunk lesz szó! Nem vagyok ugyan bulvárfogyasztó, mégis, ami itt megjelenik, az nekem és rólam is fog beszélni…

Az egész előadás egy zárt téglatestben, egy ketrecben játszódik. Ebben a ketrecben zajlik Matvejevics és feleségének békésen unalmas élete, de itt “lakik” a látványosságnak szánt krokodil is, sőt, itt zajlanak a féktelen álarcos partik is. Ez az élet kerete. Aki nincs résen, mind ebben a ketrecben éli az életét. És ebben az előadásban senki nincs résen. Állati a színvonal.

(Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

Muszáj-e álarcban élni az életet, önmagunkról lemondva? (Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

És ez a második pofon: “halló, aki nem ébred fel, aki hagyja, hogy az életét a trendek, a bulvár, az üres, de látványos bulik irányítsák, az pont olyan életet kap, mint a színpadon lévők”. Valahogy a színpadnak van akkora mágikus ereje, hogy nem tudod egy vállrándítással azt mondani: “dehát, én nem vagyok a bulvár fogyasztója, kívül vagyok ezen az értékrenden”. Persze, kívül vagyok rajta, különben el sem mentem volna a színházba, de mégis ez a színházi formanyelv csak megkapirgálja a nézőben: “Tényleg 100%-osan, és minden tekintetben a saját életedet éled?”

(Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

Unalmas házasságot felszínes szerelemre cserélni jó üzlet-e? (előtérben Olt Tamás a szerető szerepében; fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

Hogy mi a “saját élet” és kinek lehet olyan, azt az előadás fordítva mutatja be: azt látjuk, hogy kinek NINCS élete. Nincs a hivatalnokoknak, akik a gépezet részei, akiknek a munkaideje eluralja a nap 24 óráját – ismerős? Nincs a feleségnek, aki a krokodilban lévő férjét könnyű szívvel lecseréli a szeretőre, akivel azonban mégsem látjuk boldognak, csak törtetőnek. Nincs az asszonyoknak, akik szívesen lennének Matvejevics feleségének a helyében, ahelyett, hogy a saját férjük mellett vannak – ismersz ilyet?! Nincs a partizóknak, akik saját arcukat is elvesztve krokodilálarcban vonaglanak – akik az állás, az előrejutás, az elismerés reményében önmagukról is lemondanak, és már maguk sem tudják, hol és mikor vesztették el önmagukat…

krokodilus_eori-0943

A többre vágyó feleségek szerepeiben: Tóth Auguszta, Söptei Andrea, Szűcs Nelli (Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

A záróképben nem akartam elhinni, hogy vége. Pedig a Matvejevicset megformáló Horváth Lajos Ottó nem hagy kétséget. Amikor ugyanis a lenyelt hivatalnok kiszabadul (mert kihúzzák!) a krokodil gyomrából, elmúlik minden varázs, marad a jelentéktelen-unalmas élet, csak most már az is elveszett, amitől korábban legalább élhető volt. 

krokodilus_eori-0937

A kamerák és mikrofonok számára csak addig vagy érdekes, amíg nézettséget hozol, te magad nem érdekled őket. (Fotó: nemzetiszinhaz.hu, Eöri-Szabó Zsolt)

Egy dolgot biztosan tudatosítanak az előadás képei: ilyen életet NE akarj, menj másfelé, keresd meg magad, keresd meg a saját utad, a saját életed. A jelentéktelen látszat élet minden színpadi figura sajátja, így főszereplőt nem is neveznék meg. A “villalétben”, a krokodil gyomrában és a körülötte lévő felhajtásban nem lehet jelentőset alakítani, itt senki sem válik a saját élete főszereplőjévé. Zseniálisan mutatja ezt meg A krokodilus szereplőgárdája.

Ivan Matvejevics – Horváth Lajos Ottó
Jelena Ivanovna – Tóth Auguszta
Szemjon Szemjonics – Kristán Attila
Nyina Pavlovna – Szűcs Nelli
Anna Petrovna – Söptei Andrea
Német tulajdonos – Szarvas József
Tyimofej Szemjonics – Blaskó Péter
Andrej Joszifovics – Olt Tamás
továbbá: Berettyán Sándor e.h., Ferenci Attila, Gaál Natália, Kacsúr András, Kacsúr Andrea, Sőtér István,  Stefánszky István e.h., Szabó Imre, Szabó Sebestyén László,  Tarpai Viktória, Vass Magdolna
Köszönöm, hogy ellátogattál a Táltosparipa oldalra, amely a Táltosparipa Mentáltréning része. Ha tetszik az oldal, és fontosnak tartod a lelki egészség fejlesztését, akkor kérlek, támogasd az oldal működését azzal, hogy lájkolod   a Táltosparipa blog Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.) Köszönöm!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!