Táltosparipa

Básti Juli és a belső erő

Az év utolsó napjaiban a 2016-os esztendő számomra legkedvesebb bejegyzéseit osztom meg. Jó újraolvasni és újragondolni. Példaképek, életszépítő ötletek, harmóniahozó gondolatok jönnek – mert ezekkel szeretném keretezni az évet. Neked pedig, kedves Olvasó, köszönöm, hogy 2016-ban velem jöttél a Táltosparipa blogon; remélem, hogy az itt olvasottak is gazdagították az életed. Örömmel visszavárlak 2017-ben is, ha kedvet érzel pozitív, életjobbító sorok olvasására!

Ha egy filmben vagy színdarabban Básti Juli szerepel, akkor az biztos olyan, ami engem érdekel. Mióta eljött a Nemzetiből, a Centrál Színházban még nem láttam, de nagyon várom, hogy láthassam.
Mindegy, hogy milyen karaktert alakít, erő és hitelesség van benne. Ezért tud megragadni egy szórakoztató(an zseniális) közönségfilmben (mondjuk az Üvegtigrisben) is, és bármely klasszikus szerepében is (legyen az Shakespeare-, Csehov- vagy Dosztojevszkij-figura). A Macskalápon című darabot amikor láttam, azt fogalmaztam meg, hogy neki mindegy a színpad mérete: kis- vagy nagyszínpad, ő betölti a játékával. És közben arról is szokott nyilatkozni, hogy hogyan éli meg a házasságát, a mindennapjait. Szóval, olyan ember ő, aki érdekel engem. A mesék nyelvén úgy mondanám: a belső táltosparipája láthatóan jól van tartva tüzes szénnel, mert az élete minden területe tele van energiával. Érdemes tőle tanulni, akár színpadon látjuk a művészetét, akár interjút ad, és megosztja a gondolatait.

Fotó: facebook.com/BastiJuli
 
 
Természetes, ha arra vágyunk, hogy az életünk az övéhez hasonlóan kerek legyen: szakmai kiteljesedés és magánéleti harmónia együttes megtapasztalása sokak vágya. Básti Julié egy követhető, erőt adó életmese, hogy ez lehetséges. Nem ritkán hallani színészektől, hogy a színészmesterséggel együtt járó zaklatottság nem fér össze a boldog hétköznapokkal, a családi élettel. És sok más pályán mozgó ember is így érzi ezt manapság. Pedig ha a személyiség ereje tud honnan táplálkozni, akkor fel tudja építeni, és meg tudja tartani a harmóniát, az egyensúlyt – akkor is, ha vannak nehéz szakaszok.
Ebben a blogban azt igyekszem megmutatni, hogy az élet rendjét/lehetőségét tanító népmesék miként tanítanak élni, milyen életvezetési irányokat jelölnek ki. Az életvezetésünkben – a mesék szerint – kulcskérdés a belső erőnk megtapasztalása. Életünk során folyamatosan célokat tűzünk ki, és célokat kell elérnünk – közben pedig boldognak is kell(ene) lenni. A népmesék azt mondják, hogy ez csak akkor és csak úgy valósulhat meg, ha a táltosparipánkkal (a belső erőnkkel) jó viszonyt ápolunk. 
A Kié a táltos? című magyar népmese azt is megmutatja, hogy a táltosunk “birtoklása” nem alanyi jogon jár, hanem meg kell küzdeni érte. De, ha belefogunk ebbe a küzdelembe, rászánjuk az időnk, a figyelmünk, akkor lesznek segítőink, és győzhetünk! A hétköznapok taposómalmában meg kell állnunk, önmagunk belső hangjára is kell figyelnünk, különben nem kell csodálkoznunk, ha a kemény munka sem hoz eredményt. Tudták ezt régen is az emberek, ezért alakult ki annyi formája annak, hogy önmagunk hangját meghalljuk – sőt, hogy a belső énünk összekapcsolódhasson a felsőbb világokkal is.
Mert beleilleszkedni a saját életutunkba, ráérezni, hogy mi a feladatunk, és hogyan kaphatjuk meg hozzá a (nemcsak a mesében létező) segítséget: nagy élmény! Figyelem és gyűjtöm azokat az életutakat, akiknek ez sikerül! Ha ilyet látok, hallok, szívesen megosztom itt a blogon. Mert jó tudni, hogy lehetséges!
 
 
 
 
 
Köszönöm, hogy ellátogattál a Táltosparipa oldalra, amely a Táltosparipa Mentáltréning része. Ha tetszik az oldal, és fontosnak tartod a lelki egészség fejlesztését, akkor kérlek, támogasd az oldal működését azzal, hogy lájkolod   a Táltosparipa blog Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.) Köszönöm!
Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!