Táltosparipa

Tökéletes program a téli szünetben: diavetítsünk!

Diavetítő gyerekkorunkból fotó: pinterest.com

Diavetítő gyerekkorunkból fotó: pinterest.com)

Gyerekkorunk szép emléke a diavetítő. Behúztuk a sötétítőt, lekapcsoltuk a villanyt, és indulhatott a diamozi! Már egyetemistaként terveztem, hogy valahonnan beszerzek majd egy diavetítőt, ha lesz gyerekem. Nagyon megörültem, amikor újra (már modernebb kivitelben) elkezdték forgalmazni. Mostmár mi is diafilmgyűjtők vagyunk! Mesét csinálunk a falra!

Mi a titka ennek a (ma már ósdinak tűnő) szerkezetnek? Hogyan veszi le a mai gyerekeket is a lábukról? Legalábbis azokat, akiknek alkalmuk van diavetítővel bemutatott mesét nézni… Azt hiszem, éppen a lassúsága a titka. Hogy alaposan szemügyre lehet venni a mesehősöket, hogy oda lehet ugrálni a falhoz, és meg lehet tapogatni a mese helyszínét… Hogy két kocka között beszélgetni is van idő: kérdezni, véleményezni a látottakat – és maradéktalanul élvezni a vetítő szülő (vagy nagyobb testvér) figyelmét (amire ugye, a rajzfilmek nem adnak módot).

diafestes 119

Egy modern diavetítő – így vetítünk mi

Bár én meseterapeutaként azt mondom, hogy nem szeretem a megcsonkított meséket, a diafilmeknél mégis engedményt teszek. Úgy tapasztalom ugyanis, hogy a diafilmezés lényege az együtt töltött idő, vagy ahogyan a kislányom fogalmazta: a “Csináljunk mesét a falra!”. A diafilm szót ő még nem jegyezte meg, de azt igen, hogy diavetítéskor “mesét csinálunk”: szavakkal, gesztusokkal, betűkkel és képkockákkal, a hangunk játékával, és persze, a kommentárjainkkal is. Minden alkalommal új mese születik, mert a családi mesélés alkotja meg az aznapi mozit.

diafestes 121És az “aznapi moziba” mindig beléphetünk a saját életmesénkkel is!diafestes 115 

Ez nagyon fontos, mert valójában minden mesét azért olvasunk és hallgatunk, hogy a saját életünket gazdagítsuk! Amikor mesélés/diafilmezés közben a saját történeteinket is beleszőjük a mesébe, akkor megtanítjuk a gyereket, hogy reflektáljon a saját kis életének a történéseire. Tudjon egy lépést hátrébb lépni, és ebből a távlatból ránézni arra, ami vele történt napközben. Ebből a perspektívából már nem is olyan félelmetes az óvodai csúfolódás, vagy nem is olyan szörnyű veszteség az elhagyott tornazsák. Sőt, ezt a perspektívát gyakorolva a gyerekkel, mi felnőttek is tudatosíthatjuk, hogy mi lényeges, és mi nem az. Biztos nem lényeges a munkahelyi pletyka, kár bosszankodni rajta. Biztos nem ér annyit a napi politika, hogy feljebb menjen tőle a vérnyomásunk. De fontos, hogy együtt lehetünk családként, hogy közös élményeket alkothatunk. Ilyen élmény a diavetítés is. Ha még nem próbáltátok, próbáljátok ki! Ha már vannak diafilmjeitek, itt a remek alkalom elővenni: szilveszter estéjén vagy az első álmos újévi délutánon tökéletes családi program!

Ha tetszett az írásom, köszönöm, ha megosztod. Ha szívesen olvasol még, nézz szét a menüben, vagy görgess lejjebb a képes cikkajánlómhoz. 

Továbbiakat a blog FACEBOOK oldalán találsz, melyet IDE KATTINTVA érsz el (vagy fenn, az oldalsávban is megtalálod). 

Ha hamarosan megjelenő önismereti-személyiségfejlesztő könyvem megjelenéséről, és a megjelenési kedvezményekről akarsz értesülni, akkor az oldalsávban vagy ITT LEHET ELŐREGISZTRÁLNI.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!