Táltosparipa

Uniszex nevelés – van értelme?

boygirlHogy egy újszülött kislánynak vagy kisfiúnak születik-e, az egészen a legutóbbi időkig egyértelmű volt. Főként a skandináv országokból kezdtek hírek érkezni olyan pedagógiai törekvésekről az óvodákból, hogy a gyerekeket “nem kell” és “nem szabad” kislányként és kisfiúként kezelni, hanem azonosan; aztán majd a gyerek döntse el, hogy lánynak vagy fiúnak érzi magát. Ez a fajta pedagógiai és szülői hozzáállás a hagyományosan gondolkodó többség számára minimum furcsa. Mit lehet ezzel kezdeni? A legújabb kor őrülete ez? Józan paraszti ésszel bárki el tudja dönteni egy csecsemőről, hogy – külső nemi szervei alapján – kislány-e vagy kisfiú. Akkor mégis honnan és hogyan születhetnek ilyen törekvések? Nem látják, hogy ezzel az “azonos neveléssel” rosszat tesznek a gyereknek?

boyVannak a világnak országai, ahol a fiúgyerek egyértelműen többet ér, mint a lány. Indiában és Kínában (és egy sor más országban is) döbbenetes dolgokat tesznek meg azért, hogy a születendő utód fiú legyen. Ehhez képest mi európaiak hálásak lehetünk a jó sorsunknak, hogy számunkra ez nem kérdés. (Igaz, Európában sem volt ez mindig így: akár a paraszti, akár a nemesi családokra gondolunk, sokáig összehasonlíthatatlanul nagyobb volt az öröm, ha fiút hozott a gólya…) Vagyis a nőkben még Európában is dolgozik sokszor egy tudattalan program, mely szerint be kell bizonyítani: “Én is érek annyit, mint egy férfi.” Miközben a világ rendje, a biológia rendje az, hogy az ember kétféle minőségben jelenik meg. C. Molnár Emma, a híres és népszerű pszichoterapeuta is leszögezte: “Már magzatként is más a fiú és más a lány.” A fiúmagzat fejlődése során jelentős mennyiségű tesztoszteron termelődik, míg a lányoknál a születés után indul be egy intenzív ösztrogéntermelés. A hormonális különbség mellett a magzatok idegrendszere is másként fejlődik, ami a későbbiekben például gondolkodásbeli különbségekhez vezet. Ez a biológiai meghatározottság olyasmi, amivel szembemenni igen nagy balgaság – hacsak nem akarja a szülő szándékosan megnehezíteni a gyereke életét. 

Identitásunk alapja, hogy nőként vagy férfiként vagyunk jelen a világban. Ha ez bizonytalanná válik, nagyon nehéz minden másban is harmóniára találni. Az a kislány, aki már kétévesen örömmel veszi fel a szoknyácskáját, és begyűjtheti az édes kislányságára vonatkozó bókokat, az később is sokkal könnyebben boldogul mindenféle szerepében. Az a kisfiú, akit az édesapja jól megélhető férfimintával vértez fel, az könnyebben viszi majd mind magánéleti, mind társadalmi vagy szakmai szerepeit. Persze az anyától jövő női és az apától jövő férfi minta is sokféleképp sérülhet, és lehet sok későbbi boldogtalanság forrása. Ha azonban az embernek folyamatosan azzal kell küzdenie, hogy ő férfi-e vagy nő, így éljen-e vagy inkább úgy, az nagyon nehéz. 

Ritka esetekben a természet rossz tréfájaként a női testben született ember végletesen úgy érzi, hogy ő tévedésből kapta a női testet, valójában ő férfi. És fordítva is: élnek férfi testben emberek, akik állandó konfliktusban önmagukkal nőnek érzik magukat. Én azt gondolom, az ő útjukat nem szabad előítéletekkel súlyosbítani. Aki felnőttként a nemváltoztató beavatkozások mellett dönt, nyomós oka van rá. És a műtétek után is rengeteg dolga lesz, hogy megtalálja önmagát. Így ez az írás szeretné hangsúlyozni, hogy őket bántani a döntésük miatt nem szabad. DE egy társadalom élete nem épülhet a kivételekre. Az óvodai nevelésben rendkívül káros elvenni a gyerekektől az időt és a lehetőséget, hogy begyakorolják biológiai neműk társadalmi vonatkozásait. Mit jelent ez? 

boy2Egy kislány a körülötte élő nőktől tanulja el, mintakövetéssel, hogyan élje meg a nőiségét. A rózsaszín ruhákkal, a szoknyákkal, a babázással, a finom mozdulatokkal és édesen csicsergő beszéddel, a főzőcskével tanulja és gyakorolja azokat a női erényeket, amelyek által később harmonikus nővé tud válni – aki örömmel éli meg a nőiségét.

Ugyanígy egy kisfiú, amikor fiús színekbe öltöztetjük, amikor a műhelyben az apukája vagy a nagyapja körül sertepertél, amikor autós magazinokat forgat a nagybácsival, amikor barkácsol, készül arra, hogy sikeres férfi legyen, aki jól van a bőrében.

Mai világunk sok problémája származik abból, hogy a női és férfi szerepek elbizonytalanodtak. Nem jó hangulatú a munkahely, ahol nő a főnök, de nem tudja képviselni a női minőséget, hanem úgy viselkedik, mint egy fakapitány – mert tudattalanul attól fél, ha “nőies” főnök lenne, nem tisztelnék. Pedig éppen erre lenne nagy szükség! A női princípium által válhatna a világ lágyabb, barátságosabb, élhetőbb hellyé. 

Ugyanígy a férfiatlan férfiak hada is probléma: a férfi, aki inkább csak pasi, nem tud és nem akar elköteleződni, felelősséget vállalni. Nem tudja megélni az erejét abban, hogy gondoskodik a rábízottakról – ehelyett drága órában és drága cipőben feszít, kozmetikába jár, és szelfiken mutogatja magát. Értsétek jól, ez nem bírálat, de annak leírása, hogy a világ kizökkent a normális medréből – és ennek következményei vannak. Sok elhanyagolt gyerek, feszült emberi kapcsolatok, hamis mosolyok, műélet.

De az ember olyan lény, aki választhat. Dönthet úgy, hogy rendbe teszi a dolgait. A felelősség vállalásával, tettekkel ez lehetséges. Én a klienseimmel a népmesék terápiás erejét használom. A mesékben (amelyek a valós élet leképeződései) világosan lehet tudni, ki a királylány és ki a királyfi. És az is fix, hogy a sárkánnyal a királyfi küzd, a hamuba sült pogácsát viszont az édesanya süti. Mert van, amit nem választunk, hanem teremtettségünk okán nőként vagy férfiként éljük meg. A gyerekeinket is ebben kell támogatnunk, hogy harmonikus nővé vagy férfivé fejlődjenek – uniszex neveléssel ez nem megy. 

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám. Ha máskor is olvasnál, és szeretnéd követni a blogon megjelenő írásokat, vagy szívesen beszélgetnél is róluk, akkor a Táltosparipa Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.)
Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Mariann Kovacs szerint:

    Kedves Mónika!

    Nagyon érdekes a cikked. Én Franciaországban dolgozom bölcsődepedagógusként immár 3 éve egy szakmaváltást követően.

    Itt is sokat beszélnek valami hasonlóról, mint amit a cikked tartalmaz általában a követkeő cím alatt: “fiúk és lányok egyenlősége a kisgyermekkortól”. Az uniszex kifejezést erre a témára soha nem hallottam. Valóban gyakran említik a skandináv országokat példaként.

    Én nem vagyok ennek a pedagógiának specialistája, és nem is tudom, hogy tényleg létezik-e külön pedagógiai rendszerként, mint a Montessori-, Freinet, vagy a magyar Pikler pedagógia.

    Mindenesetre én nem azt értettem ez alatt, amit Te a cikkedben leírsz. A fenti elv érvényesítése a kisgyermekek nevelésében inkább arról szól, hogy fiúk és lányok is játszhassanak “fiús” és “lányos” játékokkal, és fiús és lányos szerepeket a szimbolikus szerepjátékokban. A cél részben annak a kereskedelemben is elterjedt tendenciának ellensúlyozása, hogy van a rózsaszín részlegen a lányos játék, a kék részlegen pedig a fiús. És ha egy fiú lányos játékokkal játszik (például babázik), akkor a felnőttek egyből “beszólnak” neki, hogy az nem neki való. Rosszabb esetben még a jövőbeli szexuális orientációját is “belelátják” ebbe a játékba. Ennek a hatása a gyermek személyiségfejlődésére meglehetősen negatív, sajnos. Hiszen ő a játékával csak belső reprezentációt akar kialakítani őt foglalkoztató helyzetekről (például milyen anyukájának, amikor az újszülött kistesvérével foglalkozik, és mi egyáltaláb az, hogy kistestvér).

    Tapasztalatból tudom, hogy a fiúk is és a lányok is szeretnek babázni és autózni, vagy barkácskészlettel játszani.

    A cél az is, hogy felnőttkorban, ha egy kislány pilóta akar lenni, akkor ne mondja eleve azt magának, hogy úgy sem lehet, hiszen én nem vagyok olyan jó matekból, mint a fiúk, és oda úgyis csak fiúkat vesznek fel. Hiszen ha tényleg az a legbelső vágya és társadalmi előítéletek megakadályozzák a megvalósításában, akkor belőle sem lesz kiegyensúlyozott nő. Holott pilótaként lehet rendkívűl vonzó, elbűvölő nő, aki egyáltalán nem a “sárkány” vagy “domina” típus.

    Valamint az is, hogy egy férfinek ne “derogáljon” felnőtt korában megfőzni a vacsorát, mondván, hogy az “asszonydolog”. Mert ezen a párkapcsolata harmóniája is múlhat.

    A lényeg az, hogy létezik a biológiai nem (amit születéskor is látsz, az újszülött nemi szervén), és létezik a társadalmi nem. Ez utóbbi azon viselkedésformák összessége, amit szerepmodellektől (anya, apa, már modell) elsajátítunk, valamit amiket a társadalom (család, barátok, stb.) elvár az adott nemű tagjától. (És elnézézést ha pontatlan vagyok, mert nem néztem direkt utána, csak emlékezetből írok.)

    Márpedig tényként kezelhető, hogy az “esélyegyenlőség” férfiak és nők között nem adott még sok országban. A skandiáv országok eléggé kivételes eredményeket értek el ezen a területen. Nemrég láttam egy műsort skandináv országok női felsővezetőiről, akik egyben családanyák is. Ők is azt mondták, hogy a női princípium nagyon fontos ezeken a pozíciókban, mert általábban nagyon társadalmi jólétet eredményez, hiszen a nők az állandóságra, az együttműködésre törekszenek inkább. Míg a férfiakban inkább az individualizmus és a versenyszellem “dolgozik”.

    Szóval én így értettem a skandináv országokban lévő pedagógiai törekvéseket. Nem pedig a biológiai nemek közötti különbség tagadásaként, sem pedig a gyerekek játékának oly módon való befolyásolásaként, ami megakadályozná őket a női-férfi szerepmodellekkel való azonosulásban az imitáció által.

  2. Végh-Fodor Mónika szerint:

    Köszönöm, Sándor az értékes gondolataidat, nagyon fontos dolgokat írsz!

  3. Sándor Poór szerint:

    Aranyosak vagytok, hogy kell a véleményem, mely szerint a nagyszülőknek köszönhető a jelen állapot. Ők szerettek volna VALAKIK LENNI, CSAK NEKIK NEM SIKERÜLT. UNOKÁIKAT SZERETNÉK ANNAK NEVELNI, AKIK ŐK VALAMIÉRT NEM LEHETTEK.
    Nem törődtek az én érdeklődési dolgaimmal, belőlem papot akartak “faragni”. 1962-ben szembesültem a katolikus vallás alapvető ellentmondásával. A továbbiakat az nagyon meghatározza.
    Gyermekeimből nem akartam extrákat. A lányom fogtechnikus szeretett volna lenni.
    Ma fogtechnikus Németországban. A tudása, a lelkiismeretessége (amire neveltem) adta neki a német állampolgárságot. Fiam géplakatos akart lenni. Ma karbantartó géplakatos (mesebeli jövedelemmel), mert amit megjavít, a következő “tervszerű megelőző karbantartásig” teszi a dolgát.
    Feledhetetlen számomra az a macera, amit annak idején egyik tanárnőmtől kaptam a középiskolában.
    Nem tehettem, hogy az igazságának szóban helyt adjak. Későbbiekben, amikor magam választhattam felsőbb iskolát, ott azt tanulhattam, ami érdeklődési körömbe tartozik. NE VEDD NAGYKÉPŰSÉGNEK, ezért lettem “summa cum laude”.
    Eszembe nem jutott a gyermekeim befolyásolni a választásukban.
    Mikor keresek valamit a lelkemben, és nem találom, mert nem tehettem, bele OTT ÉS AKKOR. Nem kívánom ezt az érzést senkinek.
    Közben az élet olyan tanítómesterekkel díjazott, akiktől sok olyant (nem lexikálist) tanultam, amelyekből felépíthettem magam.
    Ne akarj a lányból fút nevelni. A fiúból lányt, mert TE AZT SZERETTED VOLNA KAPNI A SZÜLŐSZOBÁN!
    A tigrisből tigris nevelkedik, a nyúlból sem lesz galamb.
    Tanuljon tőled az utódod olyat, hogy a tőle erősebbet, a nagyobb tudásút tudja a barátjának megszerezni, és ha a barátság összejött, azt tudja ápolni.
    Egyszer egy ellenőrzöttől hallottam valamit. Azt végig gondoltam az összes oda tartozókkal. Abból állítottam össze olyat, ami a gyümölcsösömben csodát tett és tesz.
    Becsüld a gyermeked. A TE AKARATODBÓL SZÜLETETT.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!