Táltosparipa

A kislány, akit két éven át szexuálisan bántalmazott bébiszitterének kamasz fia

A gyerekkori bántalmazások hatásáról és következményeiről többet tudni nagyon fontosnak tartom. Olyan téma ez, amiről régebben még olvasni sem lehetett. Sőt, egészen a ’90-es évekig az volt a bevett felfogás, hogy a gyerekek úgyis mindent kibírnak, mert fiatal szervezetük regenerálódik. Aztán a gyerekpszichiátria és az agykutatás fejlődésével kiderült, hogy ennek pont az ellenkezője történik: a kisgyerekek agyában és személyiségében visszafordíthatatlan, súlyos elváltozások jönnek létre az elszenvedett trauma nyomán. 

Ma megmutatom egy kislány történetét, amelynek nyomán éreznünk kell: a felnőtt társadalomnak mindent meg kell tennie, hogy ilyen szörnyűség ne történhessen – vagy, ha megtörténik, a gyerek kapjon meg minden szakszerű segítséget, hogy legyen esélye a normális életre.

questions-1922477_1280Tinát és öccsét az anyukája egyedül nevelte. Dolgoznia kellett, hogy fenntartsa a kis családot. Emiatt a gyerekeket sokszor a szomszédasszonyra bízta, aki így nem-hivatalos bébiszittere lett a kicsiknek. Viszont ő is gyakran elment hazulról különböző dolgait intézni. Ezen időkben a két kisgyerekre a szomszédasszony kamaszfia “felügyelt”. A történet elején Tina 4 éves volt, és máris nem volt könnyű élete: szegénységben éltek, és anyukájának a munka mellett kevés ideje volt rá. Ez már önmagában elég nehézség lenne egy négyévesnek, de amit a kamaszfiú tett vele, az az elképzelhetetlen borzalom. Perverz szexuális “játékokat” talált ki, a két kisgyereket pedig megfenyegette, ha szólnak a felnőtteknek, megöli őket. A szomszédasszony és az anya pedig két éven át nem vették észre a kicsiken a jeleket. Hogy ez hogyan lehetséges? Nem tudok rá választ adni, és a gyerekpszichiáter sem, akinek esettanulmányát olvastam Tina történetéről.

Két év után lepleződött le a borzalom, amikor a szomszédasszony egyszer korábban ért haza, és rajtakapta fiát. Az amerikai ellátórendszer tehetetlenségét mutatja, hogy ezt követően senki nem ítélte úgy, hogy a két bántalmazott, traumatizált kicsinek szakember segítségére volna szüksége. Végül, a lelepleződés után 1 évvel Tina úgy került a gyerekpszichiáterhez, hogy az akkor 7 éves kislány iskolája pszichiátriai szakvéleményt kért. Ugyanis a kislány az iskolában verekedett, nem figyelt a tanórákon, szemérmetlenül mutogatta magát és szexuális játékokba akarta bevonni társait – az iskolai leírás szerint. A ’90-es évek elején ez még senkinek nem volt elegendő indok, hogy összefüggést keressen az elszenvedett bántalmazás és az iskolában mutatott deviáns viselkedés között.

directory-466935_1280Beszédes, hogy mi történt a gyerekpszichiáter és a kislány első találkozásakor. A doktor a váróteremben átvette az anyukától a kislányt, és bekísérte irodájába. A kislány felkucorodott az orvos ölébe, a kezdő gyerekpszichiáter pedig megnyugodott: “Nem lesz itt semmi baj, ezzel a kedves kislánnyal menni fog a terápia!” Pillanatokon belül azonban az orvos azt kezdte érezni, hogy a hétéves kislány elkezd matatni az ülepén, és lehúzza a sliccét. Ekkor felismerte a szakember: óriási baj van, és egy nehéz, hosszú terápiás út elé néznek. Óvatosan letette a gyereket, és elkezdődött a terápia, melynek célja az volt, hogy átírják a kislány végletesen sérült és torz mintáit a felnőtt világról, a férfiakról, a saját helyzetéről. 

A gyerekpszichiáter Bruce D. Perry (akinek A ketrecbe zárt fiú című könyvében részletesen is olvasható az eset leírása) nagyon akart segíteni ezen a kislányon. De hogyan??? A ’90-es évek elején ugyanis nem volt a gyerekpszichiátriának kidolgozott módszere, amellyel segíteni tudott volna gyerekeken, akik poszttraumás stresszszindrómát mutattak. Ami viszont biztosan kiderült: az átélt szexuális bántalmazás Tina agyában és idegrendszerében olyan torz és normális életet megakadályozó asszociációkat hozott létre, melyek eredményeként Tina minden férfit ijesztő, követelőző, szexre kényszerítő lényként látott. Állandóan magas pulzusszáma pedig élettanilag is mutatta, hogy fokozott stresszkészültségben van, mindig a leselkedő veszélyt figyeli. Ez iskolai viselkedésére is magyarázatot adott: az, aki az emberek arcát és mozdulatait figyeli, és mindig a veszélyt lesi, annak nem marad energiája a tananyagra. Vagyis, ami figyelemzavarnak látszott, valójában poszttraumás stresszzavar volt.

Mi ebben és a segítségadásban még a nehézség? Egy édes kislánynak a legtöbben szívesen segítenek, de egy verekedő, agresszív, magamutogató, szexre felkínálkozó dacos lányka nem vagy kevésbé váltja ki a környezet együttérzését. Pedig éppen ezek a jelek hívják fel a figyelmet, hogy itt nagyon komoly szakértői segítségre van szükség!

head-1137275_1920A korai bántalmazás negatív tapasztalatai beleégtek tudattalanjába, mire juthatott ezzel a terápia? Három év után elmondható volt a terápia sikereként, hogy a kislány már nem verekedett, figyelemzavara megszűnt, jegyei javultak, elmaradott beszédfejlődését is behozta. Sok piros pont a terápiának. 

Aztán jött a pofon. A pszichiátert az iskolából értesítették, hogy a tízéves kislányt rajtakapták, amint egy idősebb fiút az iskola területén orálisan elégített ki. Mi történt? A pszichiáter értelmezése szerint: a kislány egyáltalán nem jutott túl a traumán, csak megtanulta, hogy, ha nem akar bajba keveredni, akkor titkolnia kell szexuális tevékenységét, a világgal pedig el kell hitetnie, hogy vele minden rendben van. A torz szexuális sablonok tovább dolgoztak a tudattalanban, és vezérelték tovább Tina életét. A részsikerek mellett átütő változás nem tudott beállni. 

Tina példája jól mutatja – és erre szerettem volna ma felhívni a figyelmet – hogy mennyire komolyan kell venni a fiatalkori bántalmazást. Nem múló hatású dologról van szó. Mindent meg kell tenni, hogy a gyerekvédelmi rendszer optimálisan működjön, és betöltse gyermekvédő szerepét. Ehhez közös társadalmi akaratra is szükség van. Emellett civilként, szomszédként, ismerősként is figyeljünk egymásra. A régi falvak életéből azt mindenképp mentsük át, hogy nem megyünk el egymás mellett közömbösen. A bántalmazó esetek feltárása az első lépés a gyógyulás lehetősége felé.

 

Ha tetszett az írásom, köszönöm, ha megosztod. Ha szívesen olvasol még, nézz szét a menüben, vagy görgess lejjebb a képes cikkajánlómhoz. 

Továbbiakat a blog FACEBOOK oldalán találsz, melyet IDE KATTINTVA érsz el (vagy fenn, az oldalsávban is megtalálod). 

Ha hamarosan megjelenő önismereti-személyiségfejlesztő könyvem megjelenéséről, és a megjelenési kedvezményekről akarsz értesülni, akkor az oldalsávban vagy ITT LEHET ELŐREGISZTRÁLNI.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!