Táltosparipa

Ferenc pápa a romlottságról: egy állapot, amelyben korlátozódik a szeretet

handNem vagyok katolikus, mégis szívesen gondolkodom Ferenc pápa szavain, mert mély bölcsességet sugallnak. Szavain merengve a megoldás és a változtatás útjai is megnyílnak. Ez számomra a legfontosabb: nemcsak diagnózist ad egy beteg világról, hanem megmutatja a megoldás felé vezető irányt is.

Romlottság és bűn című könyvében a romlottságot nem cselekedetként határozza meg, hanem személyes és társadalmi állapotként, amelyhez hozzászokik az ember. Ebben az állapotban az emberből hiányzik az alázat, úgy véli, neki nincs szüksége segítségre és bocsánatra. Vétkezik ugyan, de nem bánja meg. A felszínen azért ügyel a látszatra, igyekszik azt a képet mutatni, hogy vele minden rendben van. Mi a baj ezzel az önelégült állapottal? Hogy az ember, aki ebben az állapotban van, olyan szokásokat alakít ki, amelyek korlátozzák a szeretet képességét. Pedig Ferenc pápa szerint érezni a megbocsátás szükségességét, és irgalmasnak lenni a világ kulcsa.

tvEgy igazságosabb és szolidárisabb társadalom csak a megbocsátás alapján épülhet fel. A kemény szívünk miatt azonban ez gyakran akadályokba ütközik az életünkben. A világi büntetésvégrehajtás példáit hozza. Sokszor kívánjuk, hogy a bűnelkövető egy életen át a börtönfalak között maradjon, de nem kívánjuk, hogy a börtön falai között megtanulja, hogyan illeszkedhet vissza a társadalomba. Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy nem kell a bűnösöket kiengedni a börtönökből, hiszen bűnükért elszámolással tartoznak. De az irgalmasság jegyében olyan intézményeket és társadalmi közeget kell(ene) teremtenünk, amelyben van mód megtapasztalni a megbocsátást, és új életet kezdeni.

Mindannyiunknak szükségünk van a bűnbocsánatra. A bibliai példák mutatják, hogy Isten annyiszor bocsát meg, ahányszor őszinte szívvel kéri ezt tőle a bűnös ember. Bűne következményét ugyan viszi magával tovább, de lehetősége van újat kezdeni. 

A “bűn” és a “romlottság” fogalmát élesen megkülönbözteti Ferenc pápa. A bűnös, aki érzi bűne súlyát, megbocsátást és lehetőséget kaphat egy új életre. A romlott ember viszont elutasítja, hogy neki is szüksége volna a bűnbocsánatra. Öntelten tökéletesnek hiszi magát, közben pedig lépten-nyomon az irgalmasság, a szeretet hiányát mutatja. Ferenc pápa szavaival nem mutogat az emberekre, és nem vádol, hiszen azt mondja, mindaz, amit elmond, bőven megtörténhet olyan emberrel (is), aki minden vasárnap ott ül a misén. Szenteskedni ugyanis lehet, és mellette pedig olyan dolgokat csinálni lelkifurdalás nélkül (sőt, néha még dörzsöltséggel dicsekedve is), mint az adóelkerülés, szerződtetett munkások helyett feketemunkásokkal dolgoztatás a vállalkozásban, hatalmi pozícióval való visszaélés és még annyi más…

hand-505277_1920A romlott ember bezárkózik saját igazába. Állapotából a lelkifurdalás nem tudja kimozdítani, de a Sorsnak egy próbatétele igen. És, ha szétpattan az önáltató elképzelés, akkor elkezdhet dolgozni a valódi megbocsátás.

Ha akarjuk és kérjük a Gondviseléstől, akkor megtörténhet a felismerés bennünk: az elkövetett rosszért felelősséget vállalok, változtatok az útjaimon. Mindehhez pedig erőt kaphatok Isten kegyelméből. Aki megtapasztalja a megbocsátó szeretetet, az maga is tovább akarja ezt adni a világ felé. Így juthatunk el egy irgalmasabb, emberibb világhoz. Tisztának, világosnak érzem Ferenc pápa gondolatait, és nem-katolikusként is köszönöm neki.

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám. Ha máskor is olvasnál, és szeretnéd követni a blogon megjelenő írásokat, vagy szívesen beszélgetnél is róluk, akkor a Táltosparipa Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!