Táltosparipa

Normális meséket kérek a gyerekeknek! Abnormális világban teljesíthetetlen kérés?

Nem. A kérés nagyon is teljesíthető. Vannak normális mesék, és amióta rajzfilmgyártás van, normális rajzfilmek is vannak. Szóval minta és példa van elegendő. Amin változtatni kellene az az, hogy a NORMÁLIS MESÉK legyenek előtérben az abnormálisakkal szemben. 

Na, de indul a kérdésözön a trolloktól: “Mi a normális?” És rátapintanak a lényegre a kérdezősködéssel! Mert, ha minden relatív (márpedig mai világunkban sok hangos hang akarja ezt elhitetni), akkor ugye az sem eldönthető, mi számít “normális mesének”.

girlAmióta gyerekem van sokkal érzékenyebben követem a gyerekek számára készülő könyvkiadást, rajzfilmeket, gyerekközönséget megcélzó zenekarokat. Vannak, és tényleg vannak gyöngyszemek, igazi színvonalat hozó, művészeti és emberi értéket felmutató könyvek, filmek, zenék. És nem csak a megkérdőjelezhetetlenül magával ragadó Halász Juditra gondolok, akit évtizedek óta ismer az egész ország. Legutóbbi felfedezettem a Csurgó zenekar, akik ugyan húsz éve játszanak, zseniálisan jók, értenek a gyerekek nyelvén, ugyanakkor igazi kulturális csemege, amit csinálnak. (Érdemes őket belájkolni a facebookon, de méginkább meghallgatni őket egy koncerten!) Csakhogy a médiából nem ők folynak, így nehéz rájuk bukkanni. És van rengeteg alkotó és alkotás, akik annak mentén szólnak a kicsikhez, hogy: “gyerekeknek jó lesz ez is”. Pedig a gyerekek ízlése ritkán (soha) csal, főként, ha módjuk van igazi tartalommal találkozni. Az én két és fél évesem egészen pontosan beazonosítja például egy mese szereplőinek érzelmeit: Frakk mérges, Babóca csalódott, Alfonz szomorú, a gyerek örül… Nem nagy dolog? Gondoljunk csak bele: hányszor van az, hogy felnőttként tévesen értelmezzük egymás érzelmeit, vagy épp úgy kommunikálunk, hogy az érzelmeket figyelmen kívül hagyjuk – miközben a cselekedeteinket alapvetően a bennünk dolgozó érzelmek mozgatják! Szóval, a gyerekek, ha figyeljük őket, nyilvánvaló kapcsolatban vannak a tiszta forrással. 

boy-1153906_960_720És ezt rontjuk el például az olyan rajzfilmekkel, mint amire tegnap kattintottam a legnagyobb megosztó portálon. A viccesnek szánt rajzfilm olyan “poénokat” gyárt, mint, hogy az apamalac böfög, a kismalac gyerekei pedig röhögcsélnek ezen. Történet nulla, emberi értékek nulla, alpári poénok 100%. Persze – mondhatjuk – ilyen a felnőtt világ is, jó idejében hozzászoktatni a gyereket. Ilyen a felnőtt világ tényleg? Ilyen is. Aki viszont ilyen, az jobban teszi, ha gyerekek számára nem propagálja a saját romlottságát. Hanem hagyja szóhoz és térhez jutni azokat az alkotókat, akik igazi értékeket adnak a gyerekeknek. Akik a humánumot tudják megmutatni, amihez egy gyerek ösztönösen is jól tud kapcsolódni. (Szemben a verekedő-agresszív tartalmakkal, amelyek hatását könnyű lemérni: a gyerek ideges, kezelhetetlen.)

bogyoAmíg nem volt gyerekem, és csak hallomásból ismertem a Bogyó és Babóca meséket, nem értettem, hogy lehet, hogy az összes ismerősöm gyereke rajong értük. Amióta azonban gyakorlatilag kívülről tudom az összes részt, egészen világos. Egy jóra érzékeny és igazságos világ bontakozik ki a mesekönyv (és a mesék alapján készült rajzfilmek) lapjain. A gyerek pedig örömmel és átéléssel kapcsolódik hozzá, mert egy biztonságos, jó világba tud belépni általuk. Ahol vannak szabályok, a szabályok a harmonikus együttélést szolgálják, és a szereplők (néha megbotolva, úgy, ahogyan mindannyian), de ezeket követve tudnak eligazodni és boldogulni. A sérült madár segítséget kap, az otthonát elvesztett nünükét befogadják, a csúfolódó megtanulja, hogy egymás elfogadása sokkal jobb a csúfolódásnál, ünnepekkor senkit nem hagynak magányosan a kis állatok, ha vétenek egymás ellen, akkor valódi bűnbánattal képesek bocsánatot kérni – ilyen fontos üzenetekkel gazdagodik a gyerek, és nyer mintákat egy jó élethez. Örülök, hogy a könyvtárakban is elérhetők Bartos Erika meséi, de a tévés rajzfilmek helyett a youtube-on is nézhetik a gyerekek rajzfilm formában.

A picit nagyobbak pedig imádják Berg Judit regényeit. Az indok ugyanaz, mint a Bogyó és Babóca meséknél, ha más is a műfaj és a célközönség életkora. Amit pedig kiemelek: az emberi és a művészi minőség együtt van. Ez a cél, amiből sosem szabad engednünk, amikor mesét, rajzfilmet, zenét választunk a gyerekünk, unokánk számára. A minőség pedig rövid és hosszú távon is gyümölcsöző eredményeket hoz a gyerekek személyiségfejlődése és lelki egészsége szempontjából is.

Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám. Ha máskor is olvasnál, és szeretnéd követni a blogon megjelenő írásokat, vagy szívesen beszélgetnél is róluk, akkor a Táltosparipa Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!