Táltosparipa

Akik Társra találtak a neten, azok ezekre odafigyeltek (Gyakorlati tippek a sikeres online társkereséshez)

Annyi rosszat lehet olvasni a netes társkeresésről, hogy gondoltam, mostmár leírom a jó oldalát is. Baráti és ismerősi körünk nagy százalékában a párok internetes társkeresőn ismerkedtek meg – de senki nem veri nagy dobra, csendben örül a boldogságának. Akik viszont (főleg heccből) regisztráltak, és negatív tapasztalatokat szereztek, azok nyomban kiposztolják. Jöjjön az érem másik oldala!

 

Jó tudni a statisztikát: ma már a tizenévesektől a nyugdíjasokig minden korosztály jelen van a társkeresőkön. És nem a “csúnyák meg a lúzerek”, hanem mindenféle ember, pont úgy, mintha az utcán sétálnál, mondjuk az Andrássy úton. Saját tapasztalatomon túl segítő praxisomban is gyakori, hogy a kliens, akár férfi, akár nő a társkeresés evidens helyszínének tartja a netes oldalakat. Ezért aztán tényleg érdemes beszélni erről a – mostmár nem is újfajta – “randihelyszínről”, ismerkedési formáról.

Hadd kezdjem a legfontosabbal: ezt a bejegyzést azoknak írom, akik valóban a Társukat keresik, tehát nem alkalmi ismeretséget vagy titkos szeretőt.

Aranyszabály: az életben a társkeresés is akkor tud működni, akkor tud a “keresésből találás” lenni, ha hiszel benne. Nekem egy egészen hosszú korszakom volt (gyakorlatilag a teljes húszas éveim), amikor a tudattalan programjaim úgy mozgattak, hogy minden kapcsolati próbálkozásom zátonyra futtattam, és véletlenül sem vonzottam be a közelembe olyan embert, akivel harmonikus kapcsolatra lettem volna képes. Ezt fel kellett ismernem, és dolgoznom kellett azon, hogy ez megváltozzon. A változás biztos jele volt, hogy írtam egy hosszú listát arról, milyen az a férfi, aki az én Társam (lesz) – és hittem benne, hogy valóban megtaláljuk egymást. Majd abban is megtanultam (!) hinni, hogy vele tényleg boldog és harmonikus kapcsolatban tudok élni.

Egy szó, mint száz: ha netes társkeresőn regisztrálsz, akkor is az történik, mint az élet bármely más színpadán: bevonzod azokat az embereket, akikkel épp most dolgod van. Ma már a net is egy ugyanolyan felület, mintha – mondjuk – a vidámparkban összeismerkednél valakivel. Csak egy kicsit mások a játékszabályok…

  1. Mivel fizikailag nem vagyunk jelen a saját netes adatlapunkon, így a fényképeink és a megadott adataink beszélnek helyettünk. Fontos, hogy igazi és reális képet mutassunk magunkról. Persze nem kell lyukas mackós képet feltenni (randira sem indulunk csapzott hajjal, gyűrött ruhában), de az sem reális, ha 10 db photoshopolt, műtermi képet teszünk ki – az első személyes randin lesz alkalmunk megmutatni legjobb formánk, de ez ne okozzon csalódást a fotókhoz képest. (Volt olyan ismerkedésem, ahol egy nagyon intelligens és szimpatikus fiúval találkoztam, de az adatlapján a magasságát minimum 20 centivel többre jelölte, mint ami a valóságban volt. Ez rögtön egy jel a saját maga nem elfogadásáról, ami nem túl kedvező indítás… ) 
  2. Nem kell naponta levélözönt várni! A legtöbb nő és férfi (kivéve Don Juant) nem kap naponta 50 randiajánlatot az offline világban sem. És hiába kap valaki 88 levelet 24 óra alatt, egyáltalán nem biztos, hogy akit ő vár, az közte van. Ha tudod, kit keresel, és ki vagy te, akkor meg fog érkezni a te postafiókodban is a várva-várt levél. Lehet, hogy várnod kell rá, de meg fog érkezni.
  3. Milyen az a levél, amelyet azonnal érdemes törölni és válasz nélkül hagyni? Annak a levelét, aki: obszcén szavakkal/pornográf fotókkal akarja felhívni magára a figyelmet; udvariatlan, követelőző, durva stílusban ír; láthatóan irreális profillal regisztrált – számomra (de ez persze ízlés dolga) ide tartozik az is, amikor valaki egy drága vagyontárgy (pl. versenyautó) mellett készült fotóval akar hatást kelteni, illetve aki műtermi fotókat tesz fel magáról, amelyeken úgy pózol, mintha a vörös szőnyegen vonulna. (Lehet találni nagyon jó fotósokat, akik tényleg az igazi arcod mutatják meg, az előnyös tulajdonságaid emelik ki, mégis reális marad a kép. De ugyanezt elkészítheti rólad egy megbízható családtag vagy barát is; sőt, talán a legjobbak a spontán készült fotók: kiránduláson, városnézésen stb).
  4. Aki nem szeret írni, az se mondja rögtön, hogy találkozzunk inkább személyesen! Érdemes néhány levelet és telefont váltani, hiszen, ha napjában csak 5 levél érkezik, akkor sem kivitelezhető mindenkivel a személyes találkozás – és nem is szükséges. Ha bárhol máshol randira hívnak, akkor sem mondasz mindenkinek igent, ugye?
  5. Az első találkozás(ok) feltétlenül nyilvános helyen legyenek – egy kávé- vagy teaház ideális helyszín a beszélgetésre. Lényeg: a másik mégis csak egy idegen még, nem érdemes egy kellemetlen élményt vagy épp a testi épséged kockáztatni. Egy személyes beszélgetésből már nagyjából körvonalazódik, hogy a másik adatlapja mennyire fedi a valóságot, és te is jobban bemutathatod magad. 
  6. Ha a “jelölt” igazából nem szólít meg benned semmit, akkor nem érdemes erőltetni, hogy “mostmár végre legyen valakim”. Inkább hasznos megvizsgálni a fentebb már említett LISTÁD, hogy kire, milyen emberre vágysz ÉS ki vagy te, hogy tudsz te jelen lenni egy kapcsolatban. Az önismereted fejlesztése segíti azt is, hogy harmonikus párkapcsolatra találj!
  7. Egy randi, amelyen mégsem álmaid férfijával/nőjével találkoztál, nem jelent kudarcot. Akár gyakorlásként, tapasztalatszerzésként is felfogható. Erre is érvényes: a sikert mindig sok sikertelen próbálkozás előzi meg. (Viszonylag kevés embernek válna javára, ha az óvodáskori szerelmével kellene egy életen át élnie. A neten sem kell az első pár találkozásból eljutni a jövendőbeli házastárshoz – persze ez sem kizárt: olyan barátnőm is van, aki egyetlen társkeresőn regisztrált, egy héten belül írt neki egy férfi, akivel a személyes találkozáskor nyilvánvaló szimpátia alakult ki, ma két kisfiú szüleiként boldogan élnek.)
  8. A személyes találkozástól kezdve ugyanúgy “játsszuk” ezt a “játékot”, mintha az ismeretség bárhol máshol köttetett volna. Tehát nem kell rohanni az érzelmekkel. Ha tetszik valaki, illetve kölcsönös a szimpátia, akkor nem kell rohanni (végülis nem instant kapcsolat a cél), lehet együtt jó programokat kitalálni, és minden alakul spontán módon.  Sikeres társkeresést kívánok azoknak, akik most ezen az úton haladnak! Ha a párkapcsolat témájában még olvasnál, ajánlom figyelmedbe az oldal tetején a “Párkapcsolat” menüpontot: terapeutaként és mentálhigiénés szakemberként írt cikkeimet találod ott.
Köszönöm, hogy ellátogattál a Táltosparipa oldalra, amely a Táltosparipa Mentáltréning része. Ha tetszik az oldal, és fontosnak tartod a lelki egészség fejlesztését, akkor kérlek, támogasd az oldal működését azzal, hogy lájkolod   a Táltosparipa blog Facebook oldalát: ITT TALÁLOD. (Vagy fenn, az oldalsávban is elérhető.) Köszönöm!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!