Táltosparipa

Családösszehozó paleo torta nyers csokikrémmel – lelki tejszínhabbal

Kertes házban nőttem fel, a valószínűtlenül kicsi lakótelepi konyhákat hírből sem ismertem. Aztán, amikor albérletbe költöztem, a magam bőrén tapasztaltam, mennyi hátránya van, ha a konyha túl apró. Mert mi is a konyha? Egy hely, ahol az ételek elkészülnek? Nem, ettől sokkal több! Ahol összejöhet a család, és amíg készül az ebédre/vacsorára való, meg lehet tudni, kinek milyen napja volt, minek örült, mi bántotta. Ha csak a csokitorta receptje érdekel, pörgess gyorsan lejjebb a hozzávalókhoz – de, ha “lelki tejszínhabot” is kérsz mellé, akkor olvass tovább!

A közös étkezések fontosságát elvileg mindenki tudja. Nagyon sok családban azonban max. a sátoros ünnepek idején van arra idő, hogy együtt üljenek az asztalhoz, és sietség nélkül eszegessenek, miközben mesélni is lehet. Miről? Az életünkről. Hiszen a történeteink által éljük meg emberi sorsunkat. És milyen jó, ha van kinek elmesélni, van, aki igazán és figyelmesen meghallgat! És hallgatónak is jó lenni, értő füllel figyelni, kiről-miről mesél a gyerek, az unoka, a társ…

Hát, ezért kellene (kell!) lehetőséget teremtenünk, hogy közösen üljük körbe az asztalt. Én is csak egy feleség, anya és háziasszony vagyok, aki nem időmilliomos, de azt tudom, hogy a családi időbeosztást úgy kell szerveznem, hogy legyen közös a vacsora és legalább a hétvégi ebéd. Már egy kisgyereket is annyi minden elcsábít a családi asztaltól: szívesebben enne a rajzfilmet bámulva vagy az építőkockái között. Annál inkább fontos a példamutatás, hogy megélhesse a szüleivel, nagyszüleivel: beszélgetünk egymással. Nemcsak élünk egy lakásban, hanem tudunk egymásról. 

Hozhatunk családi szabályokat is. Nálunk például az válik be, hogy a mobilokat nem lehet az asztalhoz hozni. Sem gyereknek, sem felnőttnek. Az étkezés ideje a közös időnk, de csak úgy tudunk egymásra figyelni, ha sem sms, sem skype üzenet, sem facebookos megkeresés nem csipog bele az ételünkbe/az életünkbe! Ehhez ragaszkodni akarok, akkor is, ha újra és újra mindannyiunknak tanulni kell ezt, hiszen annyira nem természetes/nem magától értetődő, hogy arra figyelünk, aki fizikailag is ott ül mellettünk. 

Ezt a csokitortát is azért sütöttem, hogy az ebéd végén ne széledjünk szét az asztaltól, hanem mindenki ottmaradjon ráérősen beszélgetni. És, hát a desszert is lehet egészséges – mert háziasszonyként erre is oda kell figyelnünk. (Habár a nagymamám által készített fehér lisztes, fehér cukros fonott fánknál vagy aranygaluskánál finomabbat elképzelni sem tudok 🙂 Viszont az édesség élménye egészségtudatosan is élvezhető 🙂 Máris írom a HOZZÁVALÓKAT:

a tortaalap piskótához:

22 dkg paleo liszt (nálam így: 14 dkg gesztenyeliszt, 6 dkg kókuszreszelék ledarálva, 2 dkg darált dió)

5 dkg eritrit

1 ek sütőpor

1tk őrölt vanília

3 tojás

2 ek kókuszzsír

1 nagy alma lereszelve 

a nyers csokikrémhez: turmixban összedolgozni a következőket:

3 érett avokádó

1 nagy banán

2 ek cukrozatlan kakaópor

6 dkg étcsokoládé (rizstejben felolvasztva)

annyi rizstej, hogy krémes állagú turmixot nyerjünk (vagy vízzel is helyettesíthető)

(édesszájúak adjanak még hozzá ízlés szerint eritritet vagy mézet)

Hogyan készítettem?

A lisztkeverékhez hozzáadtam a sütőport, vaníliát, a külön felvert tojásokat és végül a megolvasztott kókuszzsírt.

Majd belereszeltem az almát is.

Sütőpapírral bélelt tepsibe lapítottam vékonyra. 200 fokon 20 percet sütöttem, tűpróbával ellenőriztem.

Mikor kicsit hűlt, 3 egyenlő téglalapra vágtam a tortalapot, és ezeket töltöttem meg a csokikrémmel, plusz a külsejét is bevontam ezzel a krémmel.

A teteje – a szépség kedvéért – díszíthető: én kókuszreszeléket szórtam rá, és néhány csinos magot ültettem a hátára. 

Szépen szeletelhető, egy jó kávé/tea mellé remek, hogy még az asztal mellett maradjon a család, és lehessen beszélgetni, mesélni, nevetni! Mert: #családbanlennijó #beszélgetnijó #mesélnijó #meghallgatnijó

És a végére még egy gondolat: ha nem ezt sütöd a családodnak, hanem valami mást, az is ugyanolyan jó lesz – mert a lényeg csak az, hogy a gondoskodásod kifejezd feléjük. Értékelni fogják, és almás pite vagy túrós palacsinta mellett is ugyanolyan jót tudtok majd beszélgetni: paleo ide vagy oda, a lényeg az együttlét! 🙂

Ha tetszett az írásom, köszönöm, ha megosztod. Ha szívesen olvasol még, nézz szét a menüben, vagy görgess lejjebb a képes cikkajánlómhoz. 

Továbbiakat a blog FACEBOOK oldalán találsz, melyet IDE KATTINTVA érsz el (vagy fenn, az oldalsávban is megtalálod). 

Ha hamarosan megjelenő önismereti-személyiségfejlesztő könyvem megjelenéséről, és a megjelenési kedvezményekről akarsz értesülni, akkor az oldalsávban vagy ITT LEHET ELŐREGISZTRÁLNI.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!