Táltosparipa

Csíksomlyói passió – edzés lélekre

Pünkösd hétfő munkaszüneti nap, ez jó. De mit is ünnepelünk ilyenkor? Tavaly valamelyik tévéstáb megkérdezte az utca emberét, a random megszólított kb. 20 emberből senki nem adott pontos választ, megközelítőt is kevesen. Így biztos nem lesz teljesen haszontalan, ha egy szép, hivatalos meghatározást idepötyögök: “Ezen a keresztény egyházi ünnepen arra emlékezünk, hogy a(z első) húsvét utáni ötvenedik napon az apostolokra (Jézus tanítványaira) leszállt a Szentlélek.” Ez az esemény alapozta meg az első keresztény gyülekezetek megalakulását, így pünkösdöt mondhatjuk az egyház születésnapjának. Pünkösd története a Biblia újszövetségi részében olvasható is.

Ez azonban némi fordítást igényel a mai ember számára. Mitől is élő ez az ünnep ma is? Mi benne húsbavágóan aktuális?

Fotó: Eöri Szabó Zsolt, nemzetiszinhaz.hu

Ha valaki egyházi közegben mozog, és vannak közösségi és spirituális élményei, akkor könnyebben érti az aktualitását. Minden évben újra és újra. De a megértés és megérintődés mindenki számára létszükséglet, bármely közegben él és mozog. Abraham Maslow, a humanisztikus pszichológiai irányzat központi alakja alkotta meg azt a motivációs piramist, amely szemlélteti, hogy az egyes emberi szükségletek milyen hierarchikus sorba rendeződnek. A piramis tetején az “önaktualizálás” és “öntranszcendentálás” áll.  Témánk szempontjából ez úgy érdekes, hogy ezek szerint (is) az ember olyan, akinek ahhoz, hogy kerek legyen nemcsak az élete, de a létezése is, ahhoz kell neki a “függőleges kapcsolat”, a kapcsolódás az istenihez, az Univerzum titkaihoz.

Jelenet az előadásból, Mária: Tóth Auguszta (Fotó: Eöri Szabó Zsolt, nemzetiszinhaz.hu)

Ennek a kapcsolatnak nehéz és megrendítően szépséges átélésére hív a Csíksomlyói passió című előadás a Nemzeti Színházban. Én pünkösd előtt, pénteken láttam. Nem volt könnyű darab, még abban az értelemben sem, hogy ülni és nézni. De egy passiótörténet nem lehet más. A szenvedés története súlyos és nehéz. De ott van benne a feltámadás, a pünkösd is, a létezés felemelő titkai. 

Mindez a vándor (a mesemondó Berecz András) szemüvegén keresztül, népi dalok és történetek rezgésén átszűrve, hozzánk szólva. A nézőtér is felkerült a színpadra, így színészek és nézők egy közösséggé lesznek, a darab végén együtt esznek/ehetnek a megtört kenyérből. Valami született.

Jelenet az előadásból, vándor: Berecz András (Fotó: Eöri Szabó Zsolt, nemzetiszinhaz.hu)

Ez az előadás a szakrális térbe léptet be, így szólít meg, és nem kényszerít semmit. Magával ragad és választani enged. Örülök, hogy éppen a pünkösd előtti előadásnak lehettem részese. 

Ha tetszett az írásom, köszönöm, ha megosztod. Ha szívesen olvasol még, nézz szét a menüben, vagy görgess lejjebb a képes cikkajánlómhoz. 

Továbbiakat a blog FACEBOOK oldalán találsz, melyet IDE KATTINTVA érsz el (vagy fenn, az oldalsávban is megtalálod). 

Ha hamarosan megjelenő önismereti-személyiségfejlesztő könyvem megjelenéséről, és a megjelenési kedvezményekről akarsz értesülni, akkor az oldalsávban vagy ITT LEHET ELŐREGISZTRÁLNI.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!