Táltosparipa Mentáltréning

MERni az önisMERetben elMERülni

Szójátékot választottam címnek, amely azonban – a bölcs játékok komolyságával – világít rá, hogy miért kerül annyi munkába igazi önismerethez jutni. Mindannyian dédelgetünk magunkban egy képet önmagunkról, és sokáig azt hisszük, jól ismerjük magunkat. Emlékszem, mikor felső tagozatos színjátszókörösként a tanárom szembesített egy önismereti kérdéssel, amire gondolkodás és hezitálás nélkül rávágtam: “Én ismerem magam. Tudom,… Tovább »

Hogyan utáltam meg a “készségtárgyakat”? És hogyan lettek önismeretem forrásaivá…

Egy önismereti tréning keretében montázst készítettem a napokban. Teljesen elmerültem a feladatban, megszűnt a világ, olyan gonddal vagdaltam és ragasztottam, mintha legalább a Sydney-i Operaház felépítésére készülnék, pedig “csak” önmagamat kellett montázsba foglalni. Hirtelen ugyanazt az örömet éreztem, mint az óvodában, amikor szabadfoglalkozás volt, és én rendszeresen a rajzasztalt választottam. Nem volt annyi papír, amennyit… Tovább »

A megcsalás hálójában

A megcsalás kapcsán néhány napja írtam egy alapvetésnek szánt gondolatindító írást. Azt a címet is adhattam volna neki, hogy “A megcsalás alapvető motivációja a párkapcsolatokban”. De első körben nőknek szántam, így a férfiakat emeltem ki a cikkben: ITT OLVASHATÓ. Sokezren olvasták, sokféle komment érkezett a különböző fórumokon. Ezek a vélemények arra késztetnek, hogy ma reggel továbbvigyem… Tovább »

Színházba menni politikai állásfoglalás?

Gyakran olvasok színházról szóló cikkeket. És a cikk alatti kommentekbe is bele szoktam olvasni, mert érdekel, mások hogyan látják a darabokat, a rendezést, a színészi játékot, a jelmezt, a díszleteket. Most is így tettem. Ami elvette a kedvem, az az a kommentelő volt, aki a facebook like-októl a népszavazásig, hamis nézettségi mutatókig jutott. Joga van… Tovább »

Mondókába zárt élet

Hallgatom a kislányom mondókáit és gyerekdalait – mint bármely anyuka, én is el vagyok olvadva, hogy az én 22 hónapos kis cicám hogy dalolászik 🙂 Az igazi közegemnek pici koromtól fogva a nyelvet érzem, így az ő beszédfejlődését figyelemmel kísérni számomra extra öröm.    Születésekor Petőfi kötetet vittem a klinikára, hogy az Alföld soraival fogadhassam…. Tovább »

Amikor az életutat keresztezi a történelem – Tompa Andrea: Fejtől s Lábtól

Örültem, hogy ez a könyv nem 200, hanem 480 oldal. Mert szívesen voltam a hőseivel, szívesen tudtam meg tőlük-róluk többet. Hogy milyen is (volt) igazából Erdély, hogy milyen is (volt) kisebbségi magyarnak lenni – közhelymentesen, életszerűen.Két sors fonódik össze a könyv lapjain, DE ez az összefonódás nehezen alakul: beleszól a világháború és Trianon…Ma sokféle módszer… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!