Táltosparipa Mentáltréning

Básti Juli és a belső erő

Az év utolsó napjaiban a 2016-os esztendő számomra legkedvesebb bejegyzéseit osztom meg. Jó újraolvasni és újragondolni. Példaképek, életszépítő ötletek, harmóniahozó gondolatok jönnek – mert ezekkel szeretném keretezni az évet. Neked pedig, kedves Olvasó, köszönöm, hogy 2016-ban velem jöttél a Táltosparipa blogon; remélem, hogy az itt olvasottak is gazdagították az életed. Örömmel visszavárlak 2017-ben is, ha… Tovább »

Dosztojevszkij már tudta, mi a baj a bulvárral

Az évad első bemutatóján jártam a Nemzeti Színházban. Dosztojevszkij Magyarországon kevéssé ismert kisregényéből, A krokodilus-ból készült az előadás – a szentpétervári Alekszandrinszkij Színházból érkezett a nagyhírű rendező, Valerij Fokin, hogy ebből az abszurd-groteszk szövegből színpadra állítson egy ma is érvényes üzenetet. Nem színházkritika és nem előadásismertető, amit írok; engem ugyanis mindig az érdekel a színházban is,… Tovább »

Színházba menni politikai állásfoglalás?

Gyakran olvasok színházról szóló cikkeket. És a cikk alatti kommentekbe is bele szoktam olvasni, mert érdekel, mások hogyan látják a darabokat, a rendezést, a színészi játékot, a jelmezt, a díszleteket. Most is így tettem. Ami elvette a kedvem, az az a kommentelő volt, aki a facebook like-októl a népszavazásig, hamis nézettségi mutatókig jutott. Joga van… Tovább »

A Baltazár Színház (nem) mond csütörtököt a Színházak Éjszakáján sem!

Ma reggel igazán jól indul a nap, mert szívemnek kedves témáról írhatok, illetve rögtön két témáról egyszerre. Vagyis, nem… Inkább háromról! Színház, sérült emberek, társadalmi integráció, megvalósulás. Örömhír: a Baltazár társulat (amelynek tagjai sérült emberek, de ez előadásaik színvonalát csak emeli) új játszóhelyre költözik! Az új játszóhelyen pedig “Csütörtököt mondunk” címmel új sorozat indul.  … Tovább »

Bázel, a furcsaságok protestáns városa

Hol is kezdjem? A sekrestye, ami kávézó; a hivatalként működő városháza, ami esztétikai csoda; a polgári kávézó, ahol egy csokornyi színes szívószálat kap a hisztiző gyerek; a templom, ahol állatoknak tartanak istentiszteletet, a jellegzetes zöld villamos, a Münster, amelyben a magyar nyelvű protestánsoknak is van külön terme; a színház, ahová vágyakozom; a templomból sebtiben átalakított… Tovább »

Szindbád, az anti-királyfi (avagy a rosszfiúk lélektana)

A mesékben a királyfiak és a királyok élhető és követhető életmodellt mutatnak.Ma mégsem egy mesebeli királyfiról, hanem egy (legendássá vált) irodalmi hősről írok. Miért? Mert tőle is tanulhatunk – csak épp a másik irányból. Vagyis onnan, hogy hogyan NE vezessük az életünk, amennyiben harmonikus kapcsolatra vágyunk. A budapesti Nemzeti Színház Szindbád című előadásán jártam, ezután… Tovább »

Indul a színházi évad – körbenéztünk, mi a kínálat

Nagyon szeretem a nyarat, de nyár végén mindig azzal biztatom magam: Hurrá, indul a színházi évad! Imádom a színházak levegőjét, a felgördülő függönyt, a kávét is a színházi büfékben! Szeretem, hogy a darab által másként nézhetek rá a saját életemre is. Sokszor éppen egy előadás után sikerül valamilyen engem foglalkoztató problémára megoldást találnom. Vagy épp… Tovább »

Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter színpada: ketten varázsolnak

Néhány éve már láttam ezt az előadást: az És Rómeó és Júliát, amikor Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter ketten játsszák el egész Veronát. Ezért akartam újra látni, sőt a férjemnek is megmutatni. Egy remekmű és két remek színművész, ez elég jó párosítás egy estére, nem?! Szeretem az érdekes jelmezeket, a hangulatot adó díszleteket, ezen az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!